80-as évek modellautók - Group B, DTM és youngtimerek

A 80-as évek modellautók gyűjtése sokaknak a „youngtimer” korszak esszenciája: turbófeltöltők, összkerékhajtás, ék alakú karosszériák és a motorsport legvadabb fejezetei egyetlen évtizedben. Ebben a válogatásban az 1980-as évek modellautói között ugyanúgy felbukkannak a plakátfalra illő szupersport-ikonok, mint a családi utcai kedvencek vagy a keleti blokk nosztalgiája. Az évtizedet a homologizációs különlegességek tették legendássá: az E30 M3, a Sierra Cosworth és a Lancia Delta Integrale neve ma is hívószó a vitrinek előtt. Böngészés közben érdemes a méretarány, a gyártó és az anyag (diecast vagy műgyanta) szerint is szűrni, mert ugyanazt az autót teljesen más karakterrel adják vissza. 80-as évek modellautók: utcai ikonok és youngtimerek Az utcai 80-as évek egyik nagy vonzereje a szupersportkocsik „aranyplakátos” korszaka. A Ferrari 288 GTO és F40 nyers versenytechnikája, a Porsche 959 technológiai demonstrációja, a Lamborghini Countach 5000 QV szögletes brutalitása vagy a Testarossa oldalbordái mind olyan formák, amelyek modellben is akkor hatnak igazán, ha a gyártó eltalálja a kiállást, a kerékméretet és a karosszéria arányait. 1:18 méretarányban az ilyen ikonok gyakran látványos nyitható elemekkel és részletes motortérrel élnek, míg 1:43-ban inkább a sziluett és a fényezés minősége dönt. A kategóriában a DeLorean DMC-12 és más „filmes” kedvencek is gyakran feltűnnek, ami jó alap egy popkultúra-tematikájú vitrinhez. A korszak modelljeinél sokszor a „kis” részletek adják meg a hitelességet. A pop-up fényszórók aránya, a fekete műanyag díszítések (kilincsek, tükrök, lökhárítóbetétek) textúrája, vagy a két tónusú fényezés éles határvonala mind olyan elem, amit a 80-as évek autóinál azonnal észrevesz a szem. Érdemes megnézni azt is, hogyan oldotta meg a gyártó a korszakra jellemző felniket: sok autónál a felni „tele” hatású, és ha a küllők túl vastagok, elveszik a valódi autó könnyedsége. Belül a digitális műszerek, a recés műanyagok és a Momo/Nardi jellegű kormányok tudják visszahozni azt a nyolcvanas évekbeli atmoszférát, amit a fotók és emlékek alapján keresünk. Ha a „youngtimer” érzés érdekel, a 80-as évek modellautói tele vannak olyan utcai sportgépekkel, amelyek a mai napig etalonnak számítanak. A BMW M3 E30, a Mercedes-Benz 190E 2.3-16 és 2.5-16, az Audi quattro vagy a Ford Sierra RS Cosworth nemcsak motorsport-homologizációs alapok voltak, hanem a korszak karakteres, szögletes formanyelvét is meghatározták. Ugyanez igaz a hot hatch vonalra: Golf GTI, Peugeot 205 GTI, Renault 5 GT Turbo – kicsi karosszéria, nagy történet. Modellben ezeknél különösen látványos a korhű felnidizájn (BBS, Speedline), a helyes hasmagasság és az apró jelzések, mert egy rossz „stance” azonnal elrontja a korszak hangulatát. Magyar szemmel a 80-as évek nem csak szupersport és nyugatnémet presztízs: az utcákon a Lada, Skoda, Dacia, Trabant és Wartburg világa volt a mindennap. Sok gyűjtő éppen ezért keresi azokat a kisautókat, amelyek egy gyerekkori parkolót vagy egy korabeli „panelház előtti” jelenetet idéznek meg. Az ilyen típusoknál nem a lóerő a lényeg, hanem a korhű színárnyalatok, a krómozott díszlécek, a műanyag lökhárítók és a belső kárpit mintázata. 1:43-ban könnyű komplett utcaképet építeni, míg 1:18-ban egy-egy ikonikus keleti modell erős „beszélgetésindító” darab lehet. A korszakhoz kötődő busz- és haszonjármű modellek (például Ikarus-vonal) pedig külön gyűjtési irányt adhatnak azoknak, akik a hazai hangulatot keresik. Motorsport-hangulat: Group B rally, túraautók, F1 turboéra Ha a 80-as évek modellautók között csak egyetlen motorsport-fejezetet emelnénk ki, a Group B rally biztosan az lenne. Az Audi Sport quattro S1, a Lancia Delta S4, a Peugeot 205 T16 vagy a Ford RS200 a homologizációs szabályok miatt született, majd pillanatok alatt 500+ lóerős, négykerék-hajtású szörnyekké fejlődött – és ugyanilyen brutálisan rövid ideig tartott a korszak. Modellben a rallyautóknál a részletek különösen számítanak: a kiegészítő lámpasorok, a sárfogók, a felnik mögötti fékek, sőt a rajtszám és szponzormatrica pontossága is. Sok gyűjtő szereti ugyanazt az autót több konfigurációban is beszerezni (aszfalt, murva, éjszakai etap), mert ettől lesz igazán „versenynaptár” hangulatú a polc. A túraautós és pályaautós vonal a 80-as években ugyanilyen erős gyűjtési téma. A DTM és a Group A korszak olyan alapdarabokat ad, mint a BMW M3 E30, a Mercedes 190E Evo, a Ford Sierra RS500 vagy a Volvo 240 Turbo; ezeknél a szélesítések, a légterelők és a korabeli feliratok adják a „kocka” esztétikát. Endurance-fronton a Group C prototípusok – Porsche 956/962, Sauber-Mercedes C9, Jaguar XJR-9 – a korszak technikai csúcsát jelentették, és modellben különösen látványosak az alacsony, hosszú karosszériáikkal. Mivel egy teljes bajnoki szezon vagy Le Mans mezőny vitrinenként rengeteg autót kíván, ezekhez a témákhoz sokan a 1:43 méretarányt választják, és csak a legkedvesebb „hero car”-t tartják 1:18-ban. Az évtized másik különleges motorsport-szelete a rally-raid és a Dakar, ami a 80-as években vált igazi mítosszá. A sivatagi konfigurációk – extra pótkerék, tetőcsomagtartó, hosszú rugóút, homokmintás abroncsok – modellben is látványos „funkcionális” részleteket adnak. A Porsche 959 Dakar, a Peugeot 205 T16/405 T16, a korai Mitsubishi Pajero vagy a Range Rover Classic ugyan nem versenypálya, hanem végtelen por és GPS nélküli navigáció, mégis tökéletes ellenpontja a korszak szupersport-vonalának. Gyűjtői szempontból ezek a modellek jól kapcsolhatók a Group B témához, mert több technológia (összkerékhajtás, turbó) itt is megjelent, csak a cél ugyanaz maradt: túlélni a terhelést. Az 1980-as évek Forma–1-je a turbóéra csúcsa volt, és magyar gyűjtőként nehéz nem idekötni a Hungaroring 1986-os bemutatkozását is. A korszak autói – a hatalmas hátsó szárnyakkal, a szűk kocsiszekrénnyel és a bonyolult oldaldobozokkal – egészen más arányokat hoznak, mint a modern F1, ezért modellben a pontos aero-forma és a finom tamponnyomás sokat számít. Egy 80-as évekbeli McLaren-Honda, Williams, Lotus vagy Ferrari nemcsak pilóták (Senna, Prost, Piquet, Mansell) miatt érdekes, hanem azért is, mert a festések és szponzorok ma már a korszak dizájntörténetének részei. A kisebb méretarányok itt praktikusak, de egy ikonikus bajnokautó nagyobb kivitelben valóban „központi” darabbá tud válni a vitrinben. Gyártók, anyagok és minőségi szintek az évtizedhez Az évtized modellezésénél különösen látványos, mennyire más filozófiával dolgoznak a gyártók. A nyitható elemeket kedvelő gyűjtők gyakran a prémium diecast (fröccsöntött fém) vonalat keresik, ahol az ajtók, a motorháztető és a csomagtér működése, a zsanérok illesztése és a fényezés mélysége adja a „tárgyélményt” – ebben a ligában az AUTOart vagy egyes Kyosho darabok mércének számítanak. A műgyanta (resin) modellek ezzel szemben sokszor ritkább, kevésbé mainstream 80-as évekbeli variánsokat hoznak, nagyon éles karosszériaélekkel és finom panelvonalakkal, viszont jellemzően zárt, vitrines kivitelben. Ár-érték arányban a magyar piacon sokan a középkategóriát kedvelik: Minichamps, Norev, Solido vagy IXO típusonként eltérő erősségekkel kínál jó kompromisszumot, míg belépőszinten a Bburago és Welly jelenti a „megfizethető nosztalgia” irányát. Anyaghasználatban a 80-as éveket modellező gyűjtői daraboknál nagy különbséget jelent, hogy a gyártó mennyire nyúl fotómaratott elemekhez és finom festett részletekhez. A vékony ablaktörlők, rácsok, emblémák és a rendszámkeret sokszor ettől lesz „éles”, míg az öntött, vastagabb megoldások inkább játékhatást keltenek. Ugyanez igaz a lámpákra: egy jól kialakított, külön elemként illesztett fényszóró sokkal hitelesebb a pop-up korszakban, mint a festett imitáció. A gumiabroncs anyaga is számít; a túl lágy gumi idővel nyomot hagyhat a talpon vagy a felnin, ezért hosszabb távra vitrinezve érdemes stabil, egyenletes alátámasztást adni. Ezek apróságoknak tűnnek, de pont az ilyen részletek választják el a „szép kisautót” a valódi gyűjtői modelltől. A 80-as évek autóinál a részletek gyakran „grafikusak”: csíkok, kétszínű fényezések, matrica-sávok, turbófeliratok, BBS felni peremek. Ezért vásárláskor érdemes figyelni a tamponnyomás élességére, az illesztések szimmetriájára és a kerékdőlésre; egy rosszul beállított futómű vagy túl vastag festékréteg azonnal elviszi a modell arányait. Motorsport témáknál a szponzorlogók licencelése miatt előfordulhatnak eltérések az eredeti fotókhoz képest, ezért a komoly gyűjtők sokszor a pontos rajtszámot és a helyes betűtípust keresik elsőként. A belső térnél a korhű kormánykerék, a műszerek és a kárpit mintázata adja meg azt a „korszak-szagot”, amitől nem csak egy autó, hanem egy időszak kicsinyített lenyomata lesz a polcon. Era-kategóriánál a méretarány inkább gyűjtési stratégia kérdése, de a 80-as évekhez különösen jól működik a „kétlépcsős” megközelítés: 1:18-ban néhány kulcsikon (például egy F40 vagy egy E30 M3) kap főszerepet, 1:43-ban pedig jöhet a teljes történet, akár márkánként, akár bajnokságonként. A „1980-as évek 1:18 modellautó” keresés tipikusan azt jelenti, hogy valaki vitrinszintű, nagy részletességű darabot szeretne a korszakból, míg a 1:43-asoknál sokszor a sorozatépítés és a livery-variációk a fontosak. Ha kevés a hely, a 1:64-es méretarány jó kompromisszum lehet egy komplett hot hatch vagy japán sportautó sorhoz, de itt a gyártói minőségkülönbségek még jobban kijönnek. Gyűjteményépítés és vitrinezés: 80-as évek hangulat a polcon Gyűjteményépítésnél az 1980-as évek hálás, mert könnyű belőle történetet írni. Lehet „turbólegendák” polc, ahol a 930-as 911 Turbo, a Lotus Esprit, a Saab 900 Turbo és a japán 300ZX/Supra vonal egymás mellett mutatja, hogyan lett a feltöltés a korszak szimbóluma. Lehet „homologizációs szentély” M3-mal, Integrale-val, Quattróval és Cosworth-tal, vagy komplett rally-vitrin egy-két Group B és korai WRC előképpel. Aki a hazai utcaképet keresi, az keleti típusokra és korabeli színekre építhet, és apró kiegészítőkkel (útjelző tábla, garázs háttér, korhű rendszám) nagyon életszerű diorámát kap. Egy jól megvilágított vitrinben a korszak jellegzetes élei és matrica-sávjai sokkal jobban érvényesülnek. Érdemes tudatosan keverni a gyártókat: egy prémium 1:18 „zászlóshajó” mellé bátran jöhetnek középkategóriás darabok, ha a forma és a részletek rendben vannak. A magyar gyűjtői közösségben sokszor az ár-érték arány dönt, ezért jó taktika először a kedvenc márkádból vagy motorsport-témádból választani egy biztos darabot, majd ahhoz igazítani a további beszerzéseket. Figyelj a dobozra és a talpra rögzítésre is: az idősebb kiadásoknál a csomagolás állapota komoly értéktényező, és a vitrinben is biztonságot ad. Ha két modell között vacillálsz, nézd meg a fotókon a kerékközpontot, a hasmagasságot, valamint a lámpák és jelzések kidolgozását – ezek mutatják meg leggyorsabban, mennyire „találták el” a 80-as évek karakterét. Végül a megőrzés sem mellékes, különösen ha régebbi kiadásokról vagy érzékeny festésekről van szó. A 80-as évek témájú modelleken gyakoriak a nagy felületű matricák és kontrasztos színblokkok; erős napfényben ezek idővel fakulhatnak, ezért a vitrin elhelyezése és a világítás típusa is számít. Por ellen a zárt vitrin a legjobb, de időnként érdemes finom ecsettel átfutni a szellőzőrácsokat és a felni belsejét is. Ha hosszú távra tárolsz, figyelj a gumiabroncsok és a talp kapcsolatára: bizonyos gumik lágyítót engedhetnek ki, ami foltot hagyhat. Egy átlátszó fólia vagy semleges alátét sok kellemetlenséget megelőz. Ha 80-as évek gyűjtői autómodellek érdekelnek – egyetlen ikonikus szupersporttól a teljes korszakgyűjteményig –, ez a kategória jó kiindulópont a felfedezéshez. Nézd át a kínálatot gyártó szerint (ki nyitható diecastban erős, ki hoz ritkább műgyanta variánsokat), válogass méretarány alapján, és ne félj ugyanazon típus több kivitelét is összevetni, mert a festés, a felni és az apró jelzések gyakran modellről modellre döntik el a „kedvenc” kérdést. A korszak sokszínűsége miatt érdemes a polcon is kísérletezni: egy rally-sor mellé tegyél hot hatch sort, vagy egy keleti nosztalgia-vonalat egy nyugati turbólegendával – ettől lesz igazán 1980-as évekbeli a hangulat. Böngéssz, hasonlíts, és építs olyan vitrint, ami emlékeket is megőriz.